KROMOSZÓMA-
RENDELLENESSÉGEK

DNA

A DNS-sztori

A genetikai információt embereknél a dezoxiribonukleinsav (DNS) kémiai szerkezete tárolja. A DNS-t a sejtmag speciális struktúrái, a kromoszómák tartalmazzák. Egy egészséges emberi sejtmag összesen 46 kromoszómapárt tartalmaz (23 az apától, 23 pedig az anyától). Az azonosítás egyszerűsítése érdekében az egyes párokat számokkal látták el, 1-től 22-ig. Az utolsó kromoszómapárt a nemi kromoszómák alkotják, amelyeket X és Y betűvel jelölnek. Az XX kromoszómapár a „női“, az XY kromoszómapár pedig a „férfi“ nemet jelöli.

Szervezetünk az ivaros szaporodás során képes egy különleges sejttípus – az ivarsejt (petesejt, illetve spermium) létrehozására, ami a 46 kromoszómának pontosan a felét, azaz 23 kromoszómát tartalmaz. A petesejt és a spermium egyesülése után a 23 anyai és 23 apai kromoszóma kombinációja révén kialakul az embriónak nevezett új szervezet, amely már ismét 46 kromoszómából áll. Az ennek osztódása során képződő leánysejtek ugyanennyi kromoszómát tartalmaznak.

Triszómia – véletlenszerű sejtosztódási hiba

A kromoszómák számbeli rendellenességeit a megtermékenyítést követő gyors fejlődés és intenzív sejtosztódás során bekövetkező véletlenszerű hibák idézik elő. Egyes esetekben valamelyik kromoszómából eggyel több másolat jelenik meg, és ennek következtében az adott kromoszómából a normális két példány helyett három lesz jelen. Ezt a jelenséget nevezik triszómiának. A triszómia nagyon komolyan befolyásolja a magzat további fejlődését.

A triszómia nem a család története során ismétlődést mutató öröklődő genetikai eltérés. Alapvetően teljesen új rendellenességről van szó, amely a petesejt nem megfelelő érési folyamata során jön létre. Legismertebb típusa a 21-es triszómia, amelyet Down-szindrómának nevezünk. Jóval ritkább formája a 18-as (Edwards-kór) és a 13-as (Patau-kór) triszómia.

Az X és Y nemi kromoszómák számának rendellenességei is gyakran előfordulnak, azonban ezek kockázatát az elterjedt magzati szűrővizsgálatok nem vizsgálják. A triszómia kialakulásának kockázata az anya életkorával párhuzamosan nő.

 

 

A Down-kór kialakulásának kockázata az anyai életkor függvényében:
Életkor a szüléskor304050
Kockázati hányados1 : 10001 : 1001 : 10

A kromoszóma-rendellenességek következményei

Down-kór 21-es triszómia

A Down-kór kialakulásának hátterében a 21-es triszómia, vagyis eggyel több 21-es kromoszóma jelenléte áll.

A Down-kóros terhességeknek csupán kétharmada ér véget normál szüléssel. A terhességek mintegy 30 százaléka vetéléssel végződik.

A betegség jelentős kihatással van az általános növekedésre és jóllétre, csakúgy, mint a gyermek testének megjelenésére. Jellegzetes arcvonások, valamint különböző mértékű pszichés és mentális rendellenességek jellemzik. A Down-kór gyakran szövődik egyebek közt immunológiai és keringési rendellenességekkel, illetve emésztőszervrendszeri zavarokkal. A 21-es triszómiával élő gyermekek a fogyatékosság mértékétől függő különleges egészségügyi orvosi ellátást igényelnek. Egyes esetekben a Down-kór tünetei enyhébbek, és a beteg életartama hosszabb lehet.

Edwards-kór 18-as triszómia

Edwards-kór akkor alakul ki, ha a magzat fejlődése során eggyel több 18-as kromoszóma jön létre. E kromoszóma-rendellenesség következményei súlyosak – alacsony születési súly, rendellenes fejforma, kis állkapocs és száj, valamint gyakran ajakhasadék vagy szájpadhasadék jellemzi az újszülöttet. Az Edwards-szindrómás csecsemők légzési és táplálási problémákkal küzdenek. A rendellenesség gyakran társul szívbetegségekkel. A betegség prognózisa igen kedvezőtlen.

Az Edwards-kóros terhességek vetélési kockázata magas, és az élve született gyermekek többsége nem éli túl az első évet.

Patau-kór 13-as triszómia

A 13-as kromoszóma triszómiáját Patau-kórnak nevezik. A 13-as triszómia súlyos genetikai rendellenesség, ami az összes szervet érintheti, beleértve az agyat, a szívet és a veséket. A gyermekek esetenként szájpadhasadékkal vagy végtagdeformitással születnek. E veleszületett rendellenesség mellett nagyon kicsi a túlélés esélye.

A Patau-kóros terhességeket magas vetélési és halvaszületési kockázat jellemzi.

Egyéb kockázatok

A kromoszóma-rendellenességek számos egyéb egyéb súlyos klinikai megjelenéssel és rossz prognózissal jellemezhető kórképet is előidézhetnek.

A kromoszóma-rendellenességek diagnosztizálása

A terhesség során minden leendő édesanyánál számos szűrővizsgálatra kerül sor, amelyek célja a születendő gyermek és az anya egészségi állapotának felmérése.

1. Bioké miai magzati szűrővizsgálat

A biokémiai magzati szűrővizsgálat kimutatja a Down-szindróma (21-es triszómia) és Edwards-szindróma (18-as triszómia) jelenlétét, valamint a velőcsőzáródási rendellenességek és elülső hasfali defektusok kockázatát.
A kockázati hányados meghatározására az anyai életkor, valamint az egyes biokémiai, illetve ultrahangos paraméterek alapján kerül sor.

Ezek a paraméterek az első és a második trimeszterben eltérőek.

Az első trimeszterben a biokémiai paraméterek alapján határozzák meg a plazma protein A (PAPP-A) és a humán koriogonadotropin hormon szabad béta alegységének mennyiségét. Az ultrahang alkalmazásával mért legfontosabb érték a tarkóredő vastagsága (NT-érték – angolul „nuchal translucency”). A mérés tapasztalt és képzett szonográfus kezébe való és megfelelő berendezést igényel.

A második trimeszterben az alfa-fetoprotein (AFP), a humán koriogonadotropin hormon (HCG) és a nem konjugált ösztriol (uE3) értékét határozzák meg.

Az alkalmazott szűrővizsgálati paraméterek alapján az alábbi teszttípusokat különböztetjük meg:

  • kombinált teszt (csak az első trimeszter biokémiai paraméterei + NT),
  • tripla-teszt (csak a második trimeszter biokémiai paraméterei),
  • szérum integrált teszt (az első és második trimeszter biokémiai paraméterei, ezek közös kiértékelése a második trimeszterben végzett mintavételt követően),
  • integrált teszt (az első és második trimeszter biokémiai paraméterei + NT, ezek közös kiértékelése a második trimeszterben végzett mintavételt követően).

Az alkalmazott teszttípus függvényében a Down-kóros magzatok akár 70-90 százaléka is felismerhető. A gyakorlatban a pozitív eredmények, vagyis a kromoszóma-rendellenességek fokozott kockázatára utaló leletek az esetek 3-7 százalékában tévednek (fals pozitív eredmények).

Azoknak a terhes nőknek, akiknél a szűrővizsgálat pozitív eredményt adott, specifikus, de megterhelőbb vizsgálatokon kell részt venniük, ilyen például az amniocentézis, a korionboholy-mintavétel, illetve az echokardiográfia, stb. Ezek a vizsgálatok megerősítik vagy kizárják a felmerült magzati rendellenesség gyanúját.

A magzati szűrővizsgálat pozitív eredménye nem azt jelenti, hogy a magzat fogyatékossággal fog születni. Annyit jelent csak, hogy a kockázat magasabb, és további vizsgálatokra van szükség a betegség kizárása vgy megerősítése érdekében.

2. Ultrahang

Az ultrahang jelentős vizsgálómódszer a terhesség során. Az első trimeszter vége és a második trimeszter eleje közti időszakban az NT (Nuchal Translucency) vizsgálat során a tarkóredő vastagságának mérésére kerül sor ultrahang alkalmazásával. Ez a vizsgálat kimutatja, hogy fennáll-e gyermekénél a Down-kór kockázata. Ebben az időszakban a magzat testének formáját vizsgálják a súlyos fejlődési rendellenességek kizárása érdekében. Ezeket a vizsgálatokat képzett szakembernek kell elvégeznie, megfelelő berendezés alkalmazásával.

3. Amniocentézis

Az amniocentézis egy olyan eljárás, amely során az anyaméhben lévő magzatvízből történik mintavétel. Az amniocentézis alternatívája a terhesség korai szakaszában a korionboholy-mintavétel, ami a méhlepény magzati oldalának vizsgálatát foglalja magában. Mindkét eljárás invazív műtéti beavatkozás, amely során a hasfalon keresztül tűt vezetnek az anyaméhbe.

A mintát genetikai laboratóriumi módszerekkel vizsgálják meg. A kromoszómaszám és egyéb paraméterek mikroszkópos vizsgálata előtt a magzati sejteket laboratóriumi körülmények között szaporítják. Az eljárást kariotipizálásnak nevezik, és mind a 23 pár kromoszóma kiértékelését magában foglalja.